”Jónás Tamás regénye az emberi sodródás elkerülhetetlen felfüggeszthetetlen örvényébe vezet be, hogy megmutassa a szabályszerűségeket, a képleteket. (…) Ez a regény addig merészkedik, ameddig irodalom merészkedhet, hogy megajándékozza olvasóit azzal, amiben még bíznak, amit még remélnek.” Hosszas hallgatás után ezzel a regényével töri meg a csendet Jónás Tamás. A könyvet bemutatja és a szerzővel beszélget: Artner Szilvia író, újságíró.

„Mintha haza érkeztem volna” írja Jónás Tamás léleksimogatóként:

„Mintha haza érkeztem volna. Melinda gondossága, szeretete egy új világot nyit meg, érdemes lesz cigánynak, nem cigánynak egyaránt járnia az új helyen (Király utca 67, bejárat a Hársfa utca felől), végre a belvárosban működő Cigány Házban. A beszélgetésről nem is mondok sokat, túl sok emberről kellene beszélnem, de nem hagyhatom ki, hogy utána töltött káposztát és vakarót kaptunk, ami maga volt az elhagyott gyerekkor. Köszönöm, Romano Kher, köszönöm, Melinda! „